A magyar gyermekek számára működtetett egyetlen romániai intézet, a Hallássérültek Iskolája Kolozsváron működik. Wolf Erzsébet tíz éve igazgatója az iskolának. A gyógypedagógiai központtá alakuló – ma óvodát és 1–10. osztályos iskolát működtető – intézményben hallássérült, autista, vagy halmozott hátránnyal élő gyermekek tanulnak. A társadalom tabutémaként kezeli a kérdést. „Úgy néznek rájuk, mint valami csodabogarakra, pedig ugyanolyan értékes és kiváló emberek, mint bárki más a világon” – magyarázta Wolf Erzsébet. Kevesen tudnak Helen Kellerről, aki 1880-ban született, és úgy végzett a világon elsőként egyetemet, hogy tanára, Anne Sullivan a lány tenyerébe írva tanította. Merthogy Helen siket és vak volt. A romániai siketeknek a kolozsvári 1. számú, román tannyelvű intézményben engedélyezték a gimnáziumi osztályok indítását, a magyar gyermekek számára ez nem lehetséges. A kötelező tíz osztály utáni továbbtanulás lehetősége legfeljebb szakiskolai képzésre korlátozódik. Becslések szerint Romániában ma a magyar siket gyermekek tíz százaléka jut el ide, az ő esélyeik sokkal nagyobbak arra, hogy gimnáziumban, netán egyetemeken-főiskolákon folytassák tanulmányaikat. Kerekes Attila és Jakab Margit gyógypedagógusok elmondták, Romániában nincs képzés autisták oktatására, aki e téren többet akar tudni, legfeljebb Magyarországon képezheti magát. „Mi még jelbeszédet sem tanultunk az egyetemen, hanem a gyermekektől és egymástól sajátítottuk el azt, itt, az iskolában” – mondja az 1996-ban végzett Polacsek Tamás. Kolozsváron 1888-ban létesült az első iskola hallássérült gyermekek számára. A jelenlegi magyar nyelvű iskola 1959 óta működik a Fellegváron. Itt ma két óvodai csoportban és 15 osztályban 125 magyar gyermek tanul az ország minden vidékéről. Külön csoportokba sorolták a hallássérülteket, az autistákat, illetve a halmozott hátránnyal élőket. /Benkő Levente: Az esélyteremtés iskolája. = Krónika (Kolozsvár), okt. 1./
